Eltelt egy kis idő a legutóbbi bejegyzésem óta, és szerencsére egészen tevékenyen töltöttem az elmúlt heteket.
Annyi dolgunk volt, hogy kicsit sikerült belefeledkeznünk a mindennapokba és élvezni az ünnepeket. Közben természetesen ténykedtem és mentem egy újabb vérvételre – remélhetőleg az utolsóra–, nőgyógyászati kivizsgálásokra, így szinte látom már a célegyenest.


Még vár rám egy EKG, egy mammográfia és a kellemetlen, de legalább altatás nélküli office histeroscopia. Amint ezekkel végeztem, szinte már csak a páromra kell várni, és indulhatunk is neki a beavatkozásoknak. Bízom benne, hogy nem lesz várólista és nem nyögik be, hogy bocsi, csak szeptemberben tudunk veletek bármit is kezdeni! Na akkor biztosan, hogy leborulok majd a székről, mert eleve ezek a vizsgálatok mindig frissek kellenek, hogy legyenek, kivétel egy- kettőt!
Szerencsére eddig minden leletem, ami komoly betegségeket szűr meg, negatív. A hormonokat nem tudom kiértékelni, de gúglival egyeztetve nem látunk nagy problémákat.
Jövő héten végre páromra is sor kerül és egyeztetünk az andrológussal, szerintem lesz ott pár vizsgálat szintén, majd még rá is vár egy vérvétel a BMC-ben.
Aztán ez a része kész is, már csak biopszia előjegyzés kell, gyors fagyasztással és rohanva menni a BMC-ben, toporogni, hogy itt vagyunk és kezdjünk neki! Bár így lenne…

Őszintén szólva idegtépő ez a várakozás, a még nem kézzel fogható eredmények, ráadásul egyáltalán az, hogy még bele sem kezdtünk, és várni az eredményeket, számolni a napokat, hogy végre ténylegesen történjen már valami! Tik – tak – tik – tak! De utálom!
Tisztában vagyok vele, hogy nem megy ez egyről a kettőre, de legalább már kezdenénk bele. Sajnos nem csak rajtunk múlik, hanem az időpontokon is, ki mikor és hogyan tud fogadni. Nagyon jó példa, hogy az andrológshoz novemberben kaptunk időpontot januárra. Tehát ennyire elfoglalt az illető és ilyen sok betege van. Ő az egyedüli, aki kifejezetten ezzel a problémával foglalkozik. Mindenki hozzá irányított.
De azért ügyes vagyok/ügyesek vagyunk, hogy cirka másfél hónap alatt tevékenyen ennyi időpontot, vizsgálatot lezongoráztam/lezongoráztunk. Szóval tényleg már ott lebeg a lelki szemeim előtt az első igazi konzultáció, és bízni fogok benne, hogy egy halom recepttel fogok kijönni onnan.
Nagyon sok mindent át kell még beszélni az orvossal,  de ezzel most nem akarok untatni senkit sem, mivel még nem aktuális ezen része a folyamatnak. Addig is tömöm magam vitaminokkal, drága barátnőmtől kapott Inofoliccal minden másnap, amit ezúton is köszönök neki! Igyekszem tartani a CH diétát, és csak heti egyszer bűnözni, ahogy az orvosom is javasolta.

Mi most eddig egészen jól viseljük a dolgokat, néha – néha előhozakodunk egymásnak kérdésekkel. Nemrégiben beszéltünk B és C verziókról is, de ezt most nem szeretném kifejteni, mert könnyekbe torkollt a beszélgetésünk, és bízunk benne, hogy ilyen megoldásokra nem lesz szükség…

Viszont ami pozitív, hogy nevek már vannak, és ami még jobb, hogy a dédelgetett neveink maradtak. Ha pedig ketten érkeznek és lányok lesznek, a második névnek megfogadtam magamnak valamit, hogy a neve mindenképpen életet vagy élettel, győzelemmel kapcsolatos nevet jelentsen, de ez egyelőre maradjon az én titkom…