Végre megtörtént az eddigi várakozásaink egyik legjobb dolga: megkaptam a receptet, kezdődhet a stimuláció!!!

Végre kicsit könnyedebben, boldogabban ültem az autónkban, és tudtam, éreztem, más lesz ez a mai nap. 

Útközben simogattam a pocimat, és megdícsértem a petefészkeimet, a kis női szerveimet, milyen ügyesen reagáltak a Norcolutra, és mennyire pontosan, kiszámíthatóan érkezett a várva várt menstruáció.Hatott a gyógyszer, így a menzesz második napján toporogtam a meddőségi ajtajánál, és nagyban mormoltam magamban, hogy ma megkapom, kezdjük és csináljuk végre.

Megvolt a szokásos ultrahang vizsgálat, ami alapján kiderült ugyan, hogy mind a két petefészkemben 10-10 cisztát dédelgetek, de ezt eddig is sejtettem, hogy nem lesz most sem könnyített pálya. Miközben öltöztem, hallottam ahogy a doki mondja az asszisztensnek: " PCOS-es, írjuk fel mindenképpen a lapra!"
Szupi. Utálom ezt a szót, betegséget, vagy mit, de most a legkevésbé sem érdekelt.Odalibbentem az asztalhoz, ahol a férjem várt már izgatottan, szemben velünk az orvos, és látom, amint írja a receptet: GONAL - F.
Titkon örültem, mert természetesen utána néztem minden lehetséges gyógyszernek, amivel a hölgyeket stimulálják, így tudtam, miről van szó. Előre töltött "toll - injekció", szuper kis készlet, amihez jár tű is, a végét pedig tekergetni kell a megadott mennyiségre. 


Próbáltam kérdezgetni egy - két dolgot, hogy mégis ezt most betanítják - e vagy otthon csináljam magamnak, esetleg kell - e valami diéta, de most nem volt nagy hangulatban a kezelőorvos. Van ilyen, nem vettem magamra, így pofátlanul amit tudtam, megkérdeztem. Nyilván az első és legfontosabb: infolic, folsav, fehérje, víz? A válasz igen, mehet minden, bár a terhesvitamin elég lesz. (A sok fehérje és vízfogyasztás a hipestimuláció ellen javallt.) Aztán egy csomó kérdéssel készültem még, fel is írtam, de valahogy olyan érzésem volt, mint akinek teher válaszolni, zavarban is voltam, és így elfelejtettem. Aztán fel is álltunk, elbúcsúztunk, és megbeszéltük a következő időpontot, a kontroll UH-t és vérvételt, amikor már Cetrotide injekcióval bővül a fantasztikus hasbaszúrós palettám. Ennek is örültem, mint majom a farkának. Kaptam egy kis kezelőlapot, rajta hogy melyik nap mit szúrok, de egyelőre maradunk a Gonal - F-nél. Patikában kiváltottuk, majd kértem még fertőtlenítő kendőt, végül visszamentünk az intézménybe, segítséget kérni a beadáshoz.
Egy kedves asszisztens pont ott volt, kibontotta a csomagolást, elmagyarázta mi hogyan működik, és végül beadta az első adagomat. Végignéztem, ahogy hasba "szúr", fura volt. Nem fájt, még csak fel sem fogtam, hogy mi történik, mert az eufória még mindig tartott nálam. Megkérdeztem a fent említett másik gyógyszerről is, elmagyarázta, hogy az már az "ampullából felszívós" változat, de nem bonyolult. Majd megköszöntem a segítséget, felpattantam, és megfogtam a férjem kezét, és indultunk további utunkra.
Holnap lesz az igazi kihívás, hiszen segítség nélkül kell beadnom magamnak. Reggelente fogok injekciózni, hiszen az elsőt délelőtt kaptam, és a munka miatt is jobb lesz, mire beérek az irodába, már túl is leszek rajta. Elég ciki lenne, ha a munkahelyi hűtőben ott csücsülne a gyógyszerem. :-)

Szóval innentől kezdve végre új kezdet, új élmények, újabb megpróbáltatások, de egyáltalán nem bánom, mert örülök, hogy végre ennyi várakozás után megkaptam az első injekciómat, és elindult valami.
 

Most, mérhetetlenül boldog vagyok, hogy végre elkezdődött. Bár nem csak én, hanem a Mackóm is, mert egész nap úgy ölelget, gondoskodik, puszilgat, mintha már 10 napja tartó stimulációm lenne, feszülő pocakkal. Mosolyogtam is rajta, mire ő: - De nekem te már mostantól kismama vagy!

Bár így lenne...

Folyt.köv.