Ma nem tervezek hosszú sorokat írni az elmúlt hetekről. 
Csupán annyit írhatok, hogy várom már a következő napokat, amikor a kezemben tarthatom a receptjeimet és beadhatom végre az első injekciót...

Várakozással teli vagyok, és végre pozitív. Agyban nagyon sok mindent le kell rendezni, át kell állni valami olyasmire, ami elfogadható a számunkra. Nekem ez az, hogy tudom, odafenn ez már el lett döntve. El lett döntve az, hogy mekkora sikerrel vagy épp kudarccal gyarapodunk. Ez, hogy így fogom fel és gondolkodom róla jobb, mintha remegnék a sikerért.
A folyamat, amíg eljutottam idáig nehéz volt, de most teljesen nyugodt lélekkel és tiszta fejjel pár napon belül úgy indulok végre neki ennek a stimulációnak, hogy bárhogy is lesz, azt még meg kell élnünk; mert bennem van, hogy mindent megtettünk és megteszünk annak érdekében, hogy sikerrel záruljon. A többi pedig már nem rajtunk múlik...

"Múltunkat visszük magunkkal, össze vagyunk kötve a jövővel, és mi döntjük el, hogy ragaszkodunk-e hozzá, azt akarjuk, hogy mindig a közelünkben legyen, vagy elengedjük. A sors az, ami adatott nekünk, és amit magunknak alakítunk."