2.

 

Miután megkaptuk az orvos véleményét és megállapítását, miszerint lombikra lesz szükség, rengeteg minden kavargott a fejemben.
Egyrészt említett biopsziát, ami alapján lehet majd kiskatonákat nyerni és fagyasztani. Tehát eleve nem a klasszikus, normál lombikkal állunk szemben, hanem egy úgynevezett ICSI lombikkal, ami arról ’híres’, hogy ha az ember beírja a keresőbe, hogy lombik, általában ez a kép ugrik fel.
Egy tűhegy, ami épp a petesejtbe juttatja az apuka sejtjét. Tehát így, ki gondolta volna, hogy ez az ICSI lombik? Ugyanis a klasszikus lombiknál ilyen nincs, ott is megvan az edény, de ha jól tudom, ott nincs speciális, akarattal történő bejutattás. De ez jutott, nincs ezzel baj, fő az optimizmus.

Mivel tudtam, hogy ez vár ránk, ezért rögtön felkerestük a legjobb orvos – andrológust, aki majd a férjemet fogja műteni és venni fog biopsziát, ami aztán fagyasztásra kerül. Meg is van az időpont, egy januári napon megyünk el egy első konzultációra, és onnan, remélhetőleg egyenesen beutalja a páromat a műtétre.
Tudtam, hogy január, így nem haboztam felkeresni a két nagy neves meddőségi intézetet. Gondoltam rábízom magam a szerencsére, és milyen jól tettem!
Hívom a Kaáli Intézetet. Egy csengés, két csengés, tizedik csengés, semmi válasz.  Aztán ha már én és a gúgli ilyen jóban vagyunk, utána  olvastam egy kicsit. Kérem szépen, félig fizetős… Na, már most az embernek nincs rengeteg milliója, mire ezt lezongorázza. Mert mi van, ha elsőre nem sikerül?
A szurik, a gyógyszerek, és persze a hálapénzek mind –mind költségek lesznek, nem is kevés.
Így aztán gondoltam egy nagyot a fórumokon olvasott pozitív hozzászólások kapcsán, és felhívtam a BMC-t, azaz a Budai Meddőségi Centrumot.
Az a kedvesség és segítőkészség, amit a recepciósok nyújtottak, hihetetlen. Máris embernek éreztem magam. Kértem is időpontot, hogy szeretnénk menni egy elbeszélgetésre, és láss csodát, Isten keze benne volt, december 9-én már ott csücsültünk a váróban.
Házzasági papír, Taj-kárya, lakcím kártya, elérhetőség, foglalkozás, mindent megkérdeztek, ami fontos lehet a számukra. Felkészülve vittünk is mindent.
Ami érdekes volt számomra, hogy ahogy beléptünk az épületbe, meglepődtem. Hihetetlen, hogy mennyi pár volt ott, és küzd ezzel a meddősséggel. De pozitív, hogy a folyosón rengetegen pocakkal, vagy éppen gyermekkel ücsörögtek, gondolom érkezik a kis tesó. Ami pedig még inkább meghitté tette, hogy a falakon rengeteg baba fénykép. Ők mind a sikeres program gyümölcsei.
Aztán leültünk, kitöltöttük a dokumentációkat, és kaptunk egy számot, ami az egész program alatt hozzánk fog tartozni, ez alapján azonosítanak, vagy éppen fogják tudni a lombik babáinkat, akik várni fognak arra, hogy anya pocijába beférkőzzenek.

Kisvártatva elérkeztünk az első konzultációnkhoz. Egy fiatalos doktorúr fogadott minket. Felvette az anamnézisünket, és közölte ő is a rossz hírt, hogy bizony ezt csak biopszia – fagyasztásos módszerrel lehet megcsinálni.
Állok elébe, gondoltam. Sokat kérdezősködtünk, és készséggel válaszolt mindenre. Rengeteg vizsgálatot írt fel, köztük vérvételt, hormonokat, különböző fertőző betegségek kiszűrését, mint az AIDS, Hepatitis és a többi csúnyaság, valamint nekem még el kell mennem hormonvizsgálatra is.

A ciklus 3.napi hormonjait kell megnézetnem, és ha befáradok az intézetbe, ezt is szerencsére támogatja az állam, így nagyon örülök, mert emlékszem, hogy korábban mekkora összegeket hagytam ott.
Valamint lesz majd egy méhűri vizsgálat, két választásom van. Vagy elaltatnak és feltöltik a méhemet majd megröntgeneznek, vagy fizetek és magánúton egy beajánlott orvos elvégzi rajtam.
Na szerintetek? Persze, hogy az utóbbi, műteni fognak még engem eleget a következő időszakban, nem szeretnék rászokni a mély altatásra! :-) És ez most vicc akart lenni!

Ha minden vizsgálattal kész leszünk, ami január végéig vagy február közepéig fog tartani, akkor az orvos elmondása szerint február végén, márciusban már meg is történhet a beültetés a babókkal.
Remélem így lesz, és próbálom pozitívan felfogni, hogy ennyire tervezett ez az egész. Úgyis bika jegy szülötte vagyok, szeretem a megszokottságot, a kiszámíthatóságot, hát most ebből nem lesz hiány!

Sőt, addig is tudom, mennyi időm van felkészülni erre lelkileg és testileg, így bizony a decembert próbálom úgy tervezni, hogy igenis éljek,  szórakozzak, próbáljam a januárt már úgy kezdeni, hogy ez egy új év, új élet, és ha belegondolunk, valóban így is lesz.
Bízom benne, hogy új élet is jön ezzel…