Nem sok évvel ezelőtt elkezdődött egy új korszak az életemben, amikor megismertem a férjemet. Remegő hang, izgatottság, szinte gyomorgörcs. Első nagy találkozás, amikor egymást megpillantva tudatosult, hogy egymáshoz tartozunk. Valahogy kialakult, egy pillanat alatt. Furcsa eme sorokat leírnom, mert sosem hittem ezelőtt az első látásra valakihez kötődsz és beleszeretsz dologban, de nála működött.


Honnan tudtam, hogy miért?
Sosem vágytam még akkor annyira első csókra, mint vele. A szívdobogásom a búcsúzás pillanatában, a most vagy soha érzése teljesen elragadott minket. Mivel viszonylag messze éltünk egymástól, ő úgy érezte, vagy megragadja az alkalmat, vagy elszalasztja azt. Vicces, mert a mai napig ezt érezzük egymás iránt. Egy - egy új pillanat és hangulatfoszlány felidézése, és a pillangók ismét repkednek. Aztán ragaszkodni kezdesz, iszonyat mód, végül pedig észre sem veszed, de már az életed része.

A kapcsolatunk azóta is harmonikus, amiért hálás vagyok a sorsnak. Vannak dolgok, amiért elgondolkodtató,hogy miért pont mi ketten találtunk egymásra, de nyilván idővel az ember rájön a miértekre, hogyan hozott meg döntéseket, és miért éppen így alakult az élete. De ez a szép benne, amikor egy kicsi misztikát láthatunk, tapasztalhatunk a mindennapokban.
 

Emlékek az első találkozásról, az első csókról, a vonatról, amin ülök és éppen távolodunk egymástól, és végig azon gondolkodunk, hogy vajon látjuk -e még egymást?

Emlékek őrült nevetésekről, bevállalós, hülyülős estékről. Emlékek arról, amikor lopva belépünk a fürdőszobába, hogy lemossuk a másik hátát, és mindeközben olyan nagy gondoskodás és szeretet árad, ami leírhatatlan. Emlékek arról, amikor lázasan és betegen fekszünk, és gondoskodunk a másikról. Forró, mézes citromos tea. Éjszakázások, és simogatások, hogy a köhögés elmúljon.
Emlékek arról, amikor a forró, gőzölgő levest merjük ki hétvégén, és nézünk ki a panel ablakán. Amikor vásárolunk, és örülünk az ételnek.

A pillanatok, amikor összebújva filmezünk, és szorítjuk egymás kezét.
És emlékek, feszített emlékképek arról a napról, amikor ez kiderült, és elkezdődött a mi másik történetünk. 

De mégis mi a szép ebben? Az, hogy bárhogy is történjen, végződjön a sorsunk, a pillanatok, amiket megéltünk és élünk, mindenért kárpótolnak. Mert ez a szerelem...