Kicsit felpörögnek az események ismét. Aminek örülünk is, meg nem is, mert a tennivalókból majd ki sem látunk.


Mint említettem, a műtét időpontja már megvan, így április utolsó előtti hetében szabadságot kell kivennem 3 napra, utána pedig ápolom a kis mackómat még egy ideig. Remélem, hogy minden rendben lesz a műtéttel, és csupa – csupa pozitív híreket kapunk az orvostól. Nyilván fel kell készülni arra is, ha ne adj’ Isten a másik oldala jut az éremnek, de erről most nem is szeretnék írni, teljesen felesleges magunkat belehajtani olyan dolgokba, amik egyelőre még nincsenek is.
A férjem mondta, hogy nem kell nekem szabadság, el lesz ő. Aztán felnevettem, és közöltem vele, hogy elég rég volt ezek szerint kórházi bennfekvésen. Ez ilyen szempontból sajnos Magyarország, és kell, hogy ott legyek vele. Nyilván nem 0-24 órában leszek vele, de a műtétet megelőzően beviszem, körbenézek, mi az, amire még szüksége lehet, bevásárolok üdítőkből, vízből, könnyen emészthető ételekből, és így tovább. Aztán nyilván kell egy kis lelki támogatás, főleg a műtét után. Mert nyilván ez fájni fog, és a nővérke kis túlzással csak 8. csengetésre fog bármi fájdalomcsillapítót adni, vagy kivinni az ágytálat. De ne fessük az ördögöt a falra, a „kis betegnek” igenis jár a társaság, a gondoskodás :-)

Mivel hamarosan elérkezik ez az időpont, ezért én is kezembe vettem a dolgokat. Említettem, hogy a BMC-ben április 7-re van időpontom, de a férjem műtétje jóval később lesz, így értelmét egyelőre nem látom annak, hogy elmenjek. Ezért gyorsan tárcsáztam a kagylót, és a BMC-s nőgyógyász magánrendelésére jelentkeztem be konzultációra. Hogy miért? Bízva abban, hogy egyrészt megjegyez, és legközelebb már csak a szurikért kell mennem, továbbá alapbetegségemet nem fogja figyelmen kívül hagyni, másrészt ha a BMC-ben újabb időpontot kérek ottani konzultációra az április 7. helyett, akkor előbb kapjak időpontot rá. Talán így lesz, talán nem, de legalább addig én is fel tudok arra készülni, hogy körülbelül milyen protokoll szerint járnak el nálam, és mennyi időt vesz ez igénybe. Szóval jövő héten már lesznek újabb információm velem kapcsolatban, és egy hónap múlva a férjemmel kapcsolatban.


Addig is a műtétet megelőzően még fel kell keresnünk egy sejtbankot, ahol fagyasztani és tárolni lehet a katonákat. Velük is kell egy szerződés, és a többi, hogy mire megtörténik a műtét, ott álljanak az ajtóban a kis hűtőtáskájukkal és várják apa sejtjeit.
Felmerült a kérdés, hogy elvitetjük a BMC-ben tároltatni, de addig, amíg nem tudunk biztosat arról, hogy van- e egyáltalán használható sejt és kb. mikor indítható a lombik, nem adjuk oda. Ha nagyon hosszú a várólista, lehetséges, hogy megpróbálkozunk fizetős megoldással is,  az időpont és a nagyobb odafigyelés végett, hiszen senki sem szeretné, hogy szalagsoros ügyfél legyen, és ne nézzék meg rendesen az egészségügyi állapotát, vagy a figyelmüket elkerülje bármilyen kockázati tényező. Plusz olvastam több fórumon, ahhoz, hogy indítsák a lombikot, részt kell venni egy előadáson, alá kell írni a részvételi papírt, és ha ez megvan, akkor állnak csak szóba veled. Én ezt értem, mert meg kell kapni a tájékoztatást, de nem arra valóak az orvosaink, hogy ezt nyújtsák? Ami még nehezítés, hogy talán havi 2 alkalommal van ilyen előadás. Szép, mit ne mondhatnék, még egy szabadságot kivenni, ami így is eléggé fogyóban van. De ha ez kell hozzá, meglátjuk, egyelőre nem akarok ennyire előre rohanni az eseményekben.
 

Szóval most ismét van mit intézni, de legalább így gyorsabban telnek az órák, a napok. Maradjunk pozitívak, erősek, és minden rendben lesz, nem?!